Hull a pelyhes...!

Ma végre gyönyörűen, sűrűn, nagy pelyhekben hullott a hó!

 Kivételesen ma én mentem ki havat lapátolni- nem bántam, de azért a végére elfáradtam. Hihetetlen, hogy a mi kis icike-picike házikónkhoz tartozó kert bitorolja az utcalejáró 3/4 részét. Nem baj, élveztem ahogy a vastag hótakaróba beletúrtam a lapátot, aztán repítettem a havat az utca szélére. Csak az zavart, hogy a végére teljesen leizzadtam, iszonyú melegem lett. Lapátolás előtt még kivettem Artondnak a pincéből a piros szánkót, egyszer lecsúsztattam a pálya oldaláról, ahogy tavaly, aztán már egyedül is ment neki :) Gyönyörködtem benne, és egy pillanatra eltöprengtem, mennyit nőtt- milyen érdekes lenne visszanézni, évről-évre hogyan barátkozott össze a hóval... :) Lehet, hogy még összeszedem hozzá a képeket- miért is ne- bár azt hiszem a szánkózásról nincsenek fotók...  A hóesést ő is nagyon élvezte! Amikor reggel megmutattam neki milyen szépen esik odakint a hó, felmászott a konyhaasztal ablak melletti székére, onnan bámulta a hópihék táncát. Aztán reggeli után (palacsintasütés volt, bár sajnos palacsintának aligha lehetne nevezni azt a trutyit, amit összehoztam a serpenyőben - valamiért minduntalan leégett a tészta - legutóbbi elméletem szerint számításaimmal ellentétben nem durumliszt volt a lisztes bödönömben, hanem tönköly. Más magyarázatot nem találok a dologra :( ) - szóval reggeli után kijelentette, hogy kimegy játszani. Jó ötletnek tartottam, így gyorsan felöltöztünk jó melegen, és már kint is voltunk a hóesésben - én lapátoltam, ő játszott :) Még jól meg is dobált hógolyóval (persze nem hagytam magam: havat lapátoltam rá ;) - no de csak finoman ... ) később pedig vígan nyalogatta a friss havat. Mikor megunta, ment tovább szánkózni egészen addig, amíg végeztem a munkával. Hóembert már nem építettünk, de remélem arra is sor kerül még idén! ;)

Kaja mizéria

Az őrületbe kerget ez a kínlódás a kajával, evéssel-nem evéssel. NAGYON válogatós, kevés értelmes kaját szeret- igazából ez is a hangulatától függ -, néha már feladom de valójában nagyon is rá vagyok görcsölve erre a témára (sajnos). Most is mindjárt agyvérzést kapok, úgy felhúztam magam a reggelin (amiből végül semmi nem lett!). A következő jelenet zajlott le köztünk az imént:
Álmosan nyafogva kérdezi, mikor jön már a kaja, olyan éhes vagyok? Én ugrok örömmel (VÉGRE éhes!!): mit kérsz? Kalácsot, macis gabonapelyhet rizstejcivel?... Válasz: Nem, most valami HAMBURGERT vagy HOT-DOGOt! Szuper. Na de sebaj, maradt Szilveszterről egy kis bio pulykavirsli, megfőzöm neki. Kifli felvág, bele egy kis bio gyerekmustár, főtt virsli, máris kész a hot-dog. Meglátja, csalódottan lekonyul a szája: "Jaaaaaaj!!! Én nem ilyenre gondoltam!! :(( " Hűha, érzem hogy kezdek ideges lenni. Megmutatom neki az internetes képeket, hogy néz ki egy hot-dog. Hát ez nem olyan, neki olyan kell mint a képen. Mondom ez ugyanaz csak jobb. Elszalad, bebújik a takaró alá. Valahogy kikönyörgöm onnan, nagy nehezen csodák csodájára belekóstol a kiflibe. Hmmm... nem is olyan rossz... Jöhet még. Végre fellélegzem!! Jajj de jó!! ESZIK!! Odaülünk az asztalhoz. A második falat után közli, hogy MÉG BELEHARAPNI is rossz!! Nem kér többet!! Szédülök, úgy érzem. Kitalálja, hogy majd ő csinál magának hot-dogot. A kifli másik feléből, ami megmaradt. Szétesik a kifli, nem jó. Kér másikat. Most már komolyan feszít belül valami, forog velem a világ. Odaadok egy másikat, de már nagyon szigorúan mondom neki, hogy ezt nem azért adom, hogy szétpacsmagolja - készítse el, ahogy akarja, de aztán meg kell ennie. Megszeppen, elkezd sírni. Megsajnálom, megölelgetem, megvigasztalom. Még egyszer elmondom neki szebben, hogy elkészítheti ahogy akarja, de ezt meg kell akkor ennie. Jó. Vágjam ketté- kettévágom. A hűtőből kivenne hozzá valamit. Mondom mit. Hát a kiflibe. Mondom MIT!!!! Nem mibe, hanem mit!!! Füstöl a fejem, kezdek megőrülni. Hát... néz szeppenten: "paprikát lehet?" - kérdezi elcsukló hangon. Mondom lehet, igen. Kivesz egy paprikát. Megmossam? Igen, köszi. (Hirtelen nagyon jól nevelt lett!) Fel is vágjam? Igen. Megmosom, felvágom, rátesszük a kiflire. Hű, de jól néz ki, megkóstolod? Beleharap, szomorúan rám néz hatalmas, gyönyörű szemeivel, majd eltorzult arccal így szól: "jajjj anyaaaa, megfájdult a hasam!".
................................. 

A húszas

Ma délután kérte, hogy "meséljem el neki" az autós magasság mérőjét. Mert hogy szerinte még mindent el lehet mesélni, amin képek vannak :) Így tettem, el kezdtem a mondókámat: "egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy tarka-barka út, amin csupa színes autó járt..." stb. Izgatottan félbe szakított: "ö, ö, ö, itt csak kettővel lehet menni" - persze nem kettővel, hanem 50-nel, mivel van a rajzolt út elején egy 50-es sebességkorlátozás tábla. Megdicsértem, milyen ügyes, hogy emlékszik rá, de hozzátettem, hogy nem 2-vel, hanem 50-nel lehet menni. "Látod, ez itt egy 5-ös meg egy nullás, és a kettő együtt 50". - S hogy ezt miért írom le? Mert nem sokkal később, amikor lementünk a konyhába vacsizni, egyszer csak odalép hozzám azzal, hogy "megjöttem, kérek pénzt" (mondjuk, ezt nem tudom, hol hallotta, szerintem inkább csak egy játék volt ez a részéről). Persze, az ezrest szerette volna megkapni, mert az kék és papírpénz, és egyébként is azt kapta Apától :), de én most a mellettünk heverő 20-ast adtam neki oda. Erre ő: "mi ez?" Mondom ez nem ezres, hanem húszas. Rám néz, és ezt feleli: "dehát ez nem húszas, hanem egy kettes meg egy nullás!"

Honnan tudja??? "Ki érti ezt, ki ééérti ezt? Én nem!" :) Ellenben nagyon büszke vagyok rá!!! :)))

Túró Rudi

Mostanában a Túró Rudi a sláger. Mi csak Cserpeset veszünk, mert az adalékanyag- és tartósítószer mentes. Fogalmam sem volt, hogy ez valahogy Artondnak is "átment", valamikor, valahol hallhatta tőlem. A napokban, teljesen váratlanul az alábbi kijelentést tette:

- Anya, Lilla FERTŐTLENÍTŐS Túró Rudit eszik.
...???...
Kis időbe telt, mire megértettem, hogy "TARTÓSÍTÓSZERESET" akart mondani... :))

Artond gyermeke

Ma este, ropi evés közben odajön hozzám:

- Anya, ez a kis ropi  - mutatja - már a gyerekemé (!)
- Tényleg, van gyereked?
- Igen.
- És hol van?...
- Itt, mögöttem. (!!)
- És kisfiú vagy kislány?
- Fiú.
- Hogy hívják?
- Artemisz.
(!!...! :O)

Fürcsi

Már régóta nem teszek a vízbe fürdőhabot, hisz egy ideje folyamatosan iszik a fürcsivízből, a bőre meg akkortájt kezdett durván kiszáradni a pofiján, amikor elkezdte habzsolni a fürdővizet. Némi agyalás után kiiktattam ezt az allergizáló lehetőséget, azóta szép a bőre, így maradunk a puszta víznél + fürdetőkrémnél. De nem is ez a lényeg, hanem hogy első dolga, hogy belepisil a vízbe(!!), majd később, játék közben nagyokat kortyol a fürdővízbe merített edényekből... Vagy szimplán a fejét a vízbe hajtva. Nem tudok ezzel mit kezdeni!... :D Mindenesetre az azért megnyugtató, hogy ettől nem lett rossz a bőre... :)

Fogmosás

Problémás. Nem engedi, hogy mossam neki. Cserébe bőszen rágcsálja a fogkefét. De ennyi...